Szeretlek téged

Azt álmodom hogy örökre
veled vagyok,
Tudom nélküled szinte
meghalok.
Meghalok s nem is létezem
Nélküled nem vagyok,elveszek.
Kell a pillanat mit nekem adtál
Kell a csók mit tőlem kaptál.
Kell az érzés mit irántad érzek.
Tudnod kell hogy szeretlek téged.

Higgyük

Higgyük, hogy örökre szól
az álmunk.
Higgyük mit teszünk meg nem
bánjuk.
Higgyük hogy örökké tart a
pillanat.
Higgyük hogy a csók örökre
megmarad.
Higgyük azt mit hinni nem lehet,
Hiszem hogy veled akarom leélni
az életet.

Maradj velem

Mit tesz velem ez az érzelem
belepi szívemet a szerelem.
Fáj a hiányod,s megveszek érted
Maradj velem örökre,kérlek.

Ezernyi vallomás sem lehet elég
hogy meghalok,s nélküled nehéz.
Fájó az élet ha nem vagy velem,
Fájó ha nem fogod kezem.
Megszakad a szívem a közös percekért
hogy meghalok a szívedért.

Mond ki te is mit én érzek,
Maradj velem,erre kérlek.

Hogy sírok

Hogy sírom éjszakánként tele
párnámat.
Hogy álmodom rólad végig
éjszakámat.
Hogy súgok a szélnek kérlelő
álmokat,
Hogy hallgatom ébren könnyesen
a hangomat.
Hogy nevetek az égre mikor
veled vagyok,
De hogy sírok mikor nem
veled álmodhatok.

Hiányzol

Elő elő bújnak azok a napok
Mikor egymást csodáltuk
gyönyörű hajnalon.
S mikor először csókod ajkamon
égett,
feledni máig sem tudom emléked.
Fájó szívvel nehezen engednélek
A világba kiáltom látni szeretnélek

Rólad szól az életem

Elér-e a hangom hozzád
kora reggel,
Mikor a nap álmosan
kel fel.
Ébredezik szemed,és
gondolsz-e rám,
hiába megy az élet, te
egyedül hagytál.

Rég rólad szól minden
hajnalom,
Nélküled nem telik el
nappalom.
Hogy köszönjem mit köszönni
nem lehet,
köszönöm hogy rólad szól
az életem.

Apró csillag az égen

Hogy mutat egy apró csillag
az égen,
ki magányban szenvedett egykor
régen.
Kinek rólad szól most már
minden álma,
Kinek teljesült a legnagyobb
vágya.
Ki nem hiszi hogy így
lehet.
De veled akarja leélni
az életet.

Nem leszel többé

Siratja a könny hogy,
nem vagy többé
Egymáséi voltunk,úgy hittük
örökké.
De megszűnik az álmunk s
messze szakadunk,
Hogy bírjuk tovább,
hogy egymás nélkül álmodunk.

Mi lesz az emlékkel ha
könnyek nélkül elveszik,
Mi lesz a reménnyel ha
könnyekkel küszködik.
Mi lesz velem nélküled
talán meghalok,
elveszek s többé már
nem vagyok.

Mit mond a szó?

Mit mond a könny mikor
sírva fakad
Mit mond a szó mikor
oly hallagatag.
Mit súg a perc mely végtelenül
végtelen,
Mit mond a pillanat mely szüntelenül
szüntelen.

Mit kér az álom melyet ezerszer
álmodtam.
Mit mond a szó melyet ezerszer
mondhattam.
Hogy kéri a könny hogy ne
sírjon többé,
Hogy kérem én, hogy veled lehessek
örökké.

Nincsen többé holnap

Így megszólalni nem
lehet
a szavak némán oly
könnyesek.
Tűrni és igazat adni
a sorsnak,
tudni hogy nem lesz
többé holnap.

Mért kell rettegnem
a holnaptól,
a könnyesre sírt álmoktól.
A szavaktól mely elnémulnak
csendesen,
melyek siratják az ártatlannak
hitt perceket.

S csók ahogy ködbe csókoltál
nincs is rá szó hogy ismét
búcsúznál.
A percből mely újra lesz végtelen,
Amely szűnni nem tud csak
szüntelen.

Szűnni nem látszó végtelen

Csendes ködben hol már
nincs is kiút
Hol sírnak a szavak
ártatlanul.
Hol a magány percei
könnyesek
Hol úgy érzed nélküled
az álom elveszett.

Nincs is rá szó mit érne
a pillanat,
mi lenne a könnyből,
mely oly hallgatag.
Hogy megszakad a szívem
szívedért,
hogy csak könnyesen harcolok
a percekért.

Hol könnyektől lesz
homályos a pillanat
hol úgy érzem a szívem
érted meghasad.
Tudom százszor lesz
a percből végtelen
mely szűnni nem tud
csak szüntelen.

Egymásért

Percre könny s elszakadtál,
nincs is rá szó hogy mért maradnál.
Tudni, hogy minden szó oly hallgatag
s nélküled megfagyna a pillanat.

Ez most nem lehet a vég,
tudnom kell hogy féltesz még.
Csak hittük hogy egymás cél,
de összetört a perc mióta elmentél.

Meddig tart a gondolat.
S nincs is rá pillanat,
hogy a könny a távolba meghasad,
és mindennek vége szakad.

Mért kell hinnem, hogy
távol vagy máshol,
hogy hiába sír a könny
százszor.
Mit ér a fájdalom egészen,
hogy tudom meghalok,
ha te nem érzed.

Tudnod kell hogy kellesz
s te vagy a cél.
Mely nem múlik
csak érted él

Kívánlak

Szívem összeszorul mikor
megpillantalak,
fáj hogy régóta nem
láttalak.
Kívánom ajkad,mely
könnyeimet törölgette
Kívánom kezed, mely
testemet ölelgette

Kívánom ezerszer,de
nem érted szavamat
Távolból a hang
oly hallgatag.
Megállít a vágy miért
kellett elmenned
Csak a távolból szól a szó
Szeretlek