Csendes ködben hol már
nincs is kiút
Hol sírnak a szavak
ártatlanul.
Hol a magány percei
könnyesek
Hol úgy érzed nélküled
az álom elveszett.
Nincs is rá szó mit érne
a pillanat,
mi lenne a könnyből,
mely oly hallgatag.
Hogy megszakad a szívem
szívedért,
hogy csak könnyesen harcolok
a percekért.
Hol könnyektől lesz
homályos a pillanat
hol úgy érzem a szívem
érted meghasad.
Tudom százszor lesz
a percből végtelen
mely szűnni nem tud
csak szüntelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése