Így megszólalni nem
lehet
a szavak némán oly
könnyesek.
Tűrni és igazat adni
a sorsnak,
tudni hogy nem lesz
többé holnap.
Mért kell rettegnem
a holnaptól,
a könnyesre sírt álmoktól.
A szavaktól mely elnémulnak
csendesen,
melyek siratják az ártatlannak
hitt perceket.
S csók ahogy ködbe csókoltál
nincs is rá szó hogy ismét
búcsúznál.
A percből mely újra lesz végtelen,
Amely szűnni nem tud csak
szüntelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése